A projekt célja volt a “Határon innen, határon túl…” a nemzetközi  kapcsolatok kiépítése által kompetenciáink erősítése, szakmai tapasztalatok cseréje és nyelvtudásunk fejlesztése  az idegen nyelv saját anyanyelvi környezetében.

A projektben részt vett a Perkátai ÁMK Szivárvány Óvoda 6 fő óvodapedagógusa, akik hasonló szellemiségűek, nyitottak, innovatíak, egymásra inspirálóan hatnak és valamennyien egy bizonyos terület irányítói az óvoda életében. Fontos számukra egymás és mások tisztelete, elfogadása, megbecsülése. Szakmailag felkészültek, folyamatosan képzik magukat.

Óvodánk legfontosabb célja, hogy olyan gyermekeket neveljünk, akik kiegyensúlyozottak, boldogok, tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, a társadalom hasznos tagjaivá váljanak.

A projekt 3 job-shadowingból és 2 országban zajló nyelvi kurzusokból állt. A job-shadowing típusú mobilitások alkalmával 2 erdélyi és 1 szlovákiai magyar ajkú 3-7 éves korú gyermekeket foglalkoztató oktatási intézményt látogattunk meg. A nyelvi kurzusok Németországban és az Egyesült Királyságban teljesült.

A projekt során több külföldi kapcsolatot építettünk ki személyekkel, intézményekkel, személyes barátságok is köttettek, megismertük más népek, országok életét, kultúráját, oktatási rendszerét.

A tevékenységek alatt kompetenciáink fejlődtek, módszertani ismereteink mélyültek, megszilárdultak, megerősítést nyertek az új, külföldön szerzett tapasztalatok alapján.

A job-shadowing típusú mobilitásban 5 fő óvodapedagógus, több szakterület intézményi szakmai vezetője vett részt, akik a meghatározott általános célok mellett saját területükön plusz speciális ismereteket szereztek. Ezeket az ismereteket beépítik a munkaközösségük munkájába.

A nyelvi kurzusok által a résztvevő óvodapedagógusok nyelvtudása fejlődött, magasabb szintre jutott. Idegen nyelvi környezetben magabiztosabbak, önállóbbak lettek.

A pályázat lehetőséget biztosított arra, hogy településünk, illetve óvodánk neve ismertté váljon, magunkat bemutathassuk, másokkal megismertethessük, és mi is megoszthatjuk tudásunkat a határainkon túl is.

Fontosnak tartottuk és tartjuk a projekt során szerzett tapasztalatokat átadni disszeminációs tervünk alapján szűkebb és tágabb környezetünknek.

Már a pályázat puszta lehetősége is nagy hatással volt ránk. A lehetőség régebben is előttünk állt, de most éreztük magunkban azt, hogy a kitűzött cél megvalósítható, elérhető, reális, a projekt lebonyolításához szükséges megfelelő háttérrel rendelkezünk.

Azzal hogy megtaláltuk az Erasmus+ KA1 pályázatot, és esélyt láttunk arra, hogy azt meg is valósítsuk mindenki nagy várakozással állt a feladatok elé.  A pályázatban résztvevő kollégákat örömmel töltötte el, hogy bekerültek a projektet megvalósító személyek közé. Mindenki izgatottan készült és lelkesen végezte feladatait.

A projekt hosszú távú hatásaként a szélesebb látókörű, magabiztosabb, kreatívabb pedagógus harmóniát sugároz, környezetére is jó hatással lesz. Javul a pedagógus és a gyermek kapcsolata, a gyermek boldogabb, a pedagógus elégedettebb lesz.  A gyerekeken keresztül a szülők is elfogadóbbakká, együttműködőbbé válnak az intézmény irányába, a gyerekek személyiségének fejlesztése során ez mindenképpen előnyös.

Arra törekedtünk, hogy a pályázat lezárásakor minden résztvevő elégedett legyen, igényei, szükségletei kielégítést nyerjenek, céljaik megvalósuljanak. Újabb tervek fogalmazódtak meg bennünk a jövőre nézve, mert továbbvittük ezt a megkezdett utat és 2016-ban is pályázatunk sikeres elbírálásban részesült.

Köszönetet mondunk a Tempus Közalapítvány munkatársainak a sok információért és segítségért, amit a pályázat megvalósítása során nyújtottak számunkra, köszönjük a külföldi partnerintézményeknek, hogy ismeretlenül is lehetőséget adtak arra, hogy meglátogathassuk őket, tapasztalatot cserélhessünk velük, betekintést nyerhessünk az életükbe. Végül köszönjük a támogatást, a szurkolást azoknak, akik ha csak gondolattal is, de mellettünk álltak, mellettünk állnak.

“Azokért élünk, akiket szeretünk, azokért, akik igaznak tartanak, a jövőnek élünk: a szépért, a jóért, amit tehetünk. ” (Széchenyi István)