Fűrész Gyula: Emlékezzünk a „kedvesnővérekre”

 Minden egykori esemény nincs feljegyezve a „közös iskola” ügyében, de az iskola katolikus jellegének megőrzése érdekében elvállalta önálló leányiskola felépítését és annak fenntartását a gróf.

1878. augusztus 24-én hajón érkeztek meg Adonyból a Paulai Szent Vincéről elnevezett irgalmas nővérek egy csoportja, hogy másnap, augusztus 25-én a kápolna felszentelésén és beiktatásán jelen legyenek. E tevékenységet Pauer János püspök Brandis grófnő gráci tartományi főnöknő és a hívek jelenlétében végezte el.

Az első főnöknő Albrecht Flórianna Katalin volt, apáca testvérei Dvorzsák Ilona, Trittenveien Szefarin és Bauer H. tanítónők, Tóth Irén óvónő, Linkl Filoméne konyhatestvér, Bohunoczky Angela ápolónő és Vidosfalvi Kebarina a kézimunkás osztály vezetője. Az óvoda augusztus 27-én, az iskola szeptember 9-én kezdődött. A munka megkezdése előtt az apácák a gGróf Győry Teréz kíséretében meglátogatták a község szegényeit.

Kezdetben a zárdához nevelőintézet is tartozott, ahol vidéki leányokat tanítottak 1902-ig, midőn a helyiséget kórházzá alakították át.

Ide a zárdába csak leánytanulók jártak, természetes, hogy kisperkátaiak is! Viszont az óvodába fiúkat is fölvettek.

A zárda részére a grófnő 1904-ben 70. 000 koronás alapítványt tett.

A zárda tartozéka a kápolna is, ahol napi imádságaikat, elmélkedéseiket elvégezték. Gyakran szentmise is volt itt. Az első kápolna kicsinek bizonyult és később nagyobbat építettek.

Nagy gondot fordítottak a nővérek az iskolából kikerült nagyobb lányok szabadidejének hasznos kitöltésére. Szervezett keret volt erre a Mária-Lányok Társulata. Az első 12 tagot 1879-ben a gráci tartományi igazgató vette föl. Vasárnap délutánonként a kisebb iskolás gyermekeket összegyűjtötték a zárdába és ott játékokkal, szórakozással telt az idejük.

A zárda építő Gróf Győry László 1882. március 30-án meghalt Budapesten és április 3-án a templom alatti családi sírboltra helyezték örök nyugalomra. A további támogatás leányára Teréz grófnőre maradt. A zárda fejlesztése céljára két telek megvásárlásával bővítette a zárda területét. Az új kápolna és kórház bővítését 1895-ben kezdték meg. A kórházat a grófnő minden felszereléssel ellátta. Az új kápolnát 1902-ben dr. Városy Gyula megyéspüspök szentelte fel. A kórházat dr. Gabler Lajos orvos vezette, míg őt is be nem hívták hadiszolgálatra. A kórház augusztus 5-én nyílt meg négy beteggel. A betegápoló nővér Schunuzky Angéla volt. Rendelkezésre állott egy férfi és egy női betegszoba. Fertőző beteget nem vettek föl.

Az első világháború kitörése módosította a zárda életét. 1914. szeptember 14-én megérkezett az első sebesült. Ezért meg kellett szüntetni átmenetileg az óvodát is. 1915. november 8-ig ápoltak itt sebesülteket, mert az orvosnak be kellett vonulnia. Ezért szűnt meg a kórház.

1917-ben Teréz grófnő az irgalmas nővérek díjazására 8.000  korona névértékű hadikölcsönt tett le alapítványul.

Méltó keretek között emlékeztek meg 1918-ban a zárda fennállásának 40. évfordulójára. A Historia Domus az alábbiakban örökíti meg e jeles napot:/A plébános beszédéből/:

„ A meghalt Kamilla nővér kivételével mind jelen voltak az ünnepélyen. A plébános nehezen várta a 40. évforduló elérkezését, mert sokat betegeskedő, áldott lelkű, sír szélén álló főnöknő részére a község lakossága kívánta az elismerést, köszönetet kifejezni. Ami – hála az Istennek – be is következett. Már április 6-án az iskolaszéki gyűlésen megpendítette a gondolatot: a főnöknő királyi kitüntetésre ajánlotta, amit a megyés Püspök Úr meg is tett. A Községi képviselőtestület is megkereste, hogy vegye ki részét az ünnepségből, amire szívesen vállalkozott is. Sőt, 1000 forintot ajánlott fel a zárdának elismerésül. A volt zárda belnövendékeit is megkereste levélben, szeretetadományaikat kérve, valamint a 40 év alatt is működő s még életben lévő kápolnákat is, hogy pár sorral üdvözöljék a főnöknőt. A községi lakosok körében gyűjtőíveket köröztetett és a volt belnövendékek ajándékaival együtt 1700 koronánál több jött össze a főnöknőnél. A méltóságos grófnő Sebők Vilma vizitátornőt is meghívta az ünnepélyre, aki magával hozta Schafagott Anna grófnő grácia nővért, a főnöknőnk noviciamesterét, az esztergomi s a budapesti Szent István kórház főnöknőit, főnöknőnk barátnőit. Tedeum, s asszisztenciával volt nagymise, melyet a plébános ünnepi prédikációja előzött meg. „Ne nekünk Uram, ne nekünk Uram, hanem a te szent nevednek legyen dicsőség.” Ps. 113.9 Ezelőtt 40 ével a mai napon, talán ebben az órában várakozásteljesen nézték a perkátaiak a templomba először lépő irgalmas nővéreket, kedves testvéreket, akik azért jöttek ide, azért telepedtek itt le, hogy Istenben boldogult Győry László gróf úr jóvoltából a perkátai zárda, leányiskola vezetését, a leányoktatást, nevelést átvegyék. Isten házában szerényen meghúzódva, alázatos imádságba merülve buzgón kérték az isteni Üdvözítőt, hogy szent hivatásuknak élve, a rájuk bízott leánygyermekeket istenfélelemre, jámborságra, erkölcsös életre neveljék, s a világi tudományokban oktathassák. A szülők talán eleinte leányaikat idegenkedve vezették, a leánykák félve mentek az iskolába, de csak hamar tapasztalták, hogy az idejött nővérek szóról-szóra megfelelnek az irgalmas nővér, a kedves testvér elnevezésnek. Telt az idő, múltak a napok, peregtek az évek, s íme 40 év haladt el mögöttünk, s hála az Istennek, hogy még hárman itt vannak közöttünk, kiket az isteni Gondviselés ide vezérelt. Ezt a negyven évet nem hagyhatjuk el szó nélkül, itt egy pillanatra meg kell állapodnunk, hogy vizsgálhassuk, mi adott nekik erőt és kitartást hogy Isten dicsőségére az irgalmasságot, feleberáti szeretetet 40 évig közöttünk gyakorolták, s a kötelességtudást példájukkal nap-nap után gyakorolták, s a két község leányait fáradhatatlanul tanították, nevelték. Ezt a lelki erőt az isteni hitből fakadó szeretet kölcsönözte nekik. E szeretet nélkül erre képtelenek lettek volna. E a szeretet buzdította őket arra, hogy elhagyják atyjukat, anyjukat, testvérüket, többen hazájukat, s eljöttek ide imádkozni, dolgozni, tanítani. Napkeltétől napnyugtáig nincs megállás, nincs pihenés számukra, a nap miden órája percéről számot tudnak adni az utolsó napon, hogy mit cselekedtek. Nincs az a munka, amitől megijednének, amit el ne végeznének. Ha kórházba-óvodába, szegény árvaházba, iskolába, stb. küldik őket, megfelelnek megbízatásuknak. Ennyi munka, fáradságért mások pénzt követelnek, ők pedig az apostollal azt tartják „ha ennivaló, s ruhám van, elég az nekem”.  Valóban nincs is többje, nem is kap többet itt a földön munkájáért. Ezután a hármas fogadalom előnyei, örömei, boldogító voltáról beszélve kimutattam, hogy abból merítettek lelki erőt, s a kitartást nehéz munkájuk elvégzésére. Rámutattam, minő fájdalom, szenvedés és hálátlanságban van részük, ha a szülők nem értik meg a gyermektanítás fontosságát. nem tanítják rendszeresen gyermekeiket, s az otthoni nevelésük ellenkezik az iskolaival, sőt homlokegyenest ellenkezik azzal, s hogy fájhat nekik, hogy 40 év alatt senki nem vette föl a községből a szent ruhát, nem öltözött be apácának. Végül rámutattam, hogy a mai nap a szeretet, elismerés a hála napja, mely bizonyítja, hogy a község meg van elégedve munkájukkal, hogy a főnöknő személyes tulajdonságainak köszönheti, hogy a zárda csekély anyagi erővel ellátta, s a zárdát a községgel megkedveltette, valóságos áldássá, közhasznú intézménnyé fejlesztette. Megköszöntem a grófnőnek, hogy boldog emlékű atyja szándékát megértve a zárdát fejlesztette, alapítványával biztosította s évenként több ezer korona, 40 év alatt 100.000 koronánál is többel a község terheit csökkentette. Igen, legyen a mai nap az elismerés, a szeretet, a hála napja, ünnep, s az imádságé, kérjük a Mindenhatót, hogy a kedves tisztelendő főnöknőt bár gyenge testben, de erős lélekkel még sokáig tartsa meg közöttünk s a többi testvéreknek is adja áldását, kegyelmét, hogy még sokáig működhessenek Isten dicsőségére és községünk javára. Ámen.”

A község hálájának lerovása litánia úton történt a zárda udvarán. A nagyszámban egybegyűlt szülők, gyermeket, az elöljáróság, az úri osztály, a volt belnövendék jelenlétével a plébános tolmácsolta a község háláját, köszönetét, majd az óvodások, iskolások, Mária Leányok, anyák szónoka üdvözölte a kedves testvér főnökét és a többi kedves testvéreket. Plettler József főjegyző átadta a képviselőtestületi jegyzőkönyvet és a község ajándékát, majd a plébános dr. Prohászka Ottokár püspök úr levelét és átadta a volt belnövendékek és a község lakóinak szeretetadományát, majd a himnusz eléneklésével az ünnepség véget ért.

A Tanácsköztársaság ideje alatt államosították a felekezeti iskolákat. A szerzetes tanerőket kötelezték a rendi ruha levetésére, de polgári ruhában taníthattak tovább. Esküt kellett volna tenniük, hogy a proletár eszmék szerint tanítanak, ha tanítók akarnak maradni.

A nővérek nem vették le ruhájukat és esküt sem tettek. Viszont kérték a nővérek, hogy tanév végéig taníthassanak. Mivel válasz nem érkezett, tanítottak tovább.

A Tanácsköztársaság alatt semmi bántódás nem érte a nővéreket, sem a zárdát. Mivel a nagybirtokokat szövetkezetekbe tömörítették, megszűnt a zárda fenntartásának az alapja.

Viszont számolni lehetett azzal, hogy a nővérek nem taníthatnak. Kéry Ferenc plébános kérte a községnél, hogy ez esetben 14.000 koronát ad a nővéreknek, akik már régen a község érdekében dolgoztak.

Nem volt biztos a nővérek itt maradása sem. Ezért a plébános megígérte, ha el kell menniük Perkátáról, minden nővérnek ad 25 db ezüstkoronát. Azonban erre nem került sor, mert a Tanácsköztársaság külső és belső tényezők hatására megbukott. 1919 őszétől tovább folytatták oktató-nevelő munkájukat.

1920-ban nagy gyász érte a zárdát. Albert Flóra nővér, az első főnöknő csontvelőgyulladás miatt meghalt életének 72. évében, szent hivatása 52 és perkátai működése 42. évében. Az emberek nem engedték, hogy a koporsót halottas kocsi szállítsa, hanem községi elöljárók, asszonyok és nagyobb Mária-lányok felváltva vitték a perkátai temetőbe.

Az 1921-1922-es évben a megyei szervek látták a falu elmaradottságát és rendeletet hoztak a népművelődési munka megszerezésére. Teréz grófnő is érezte a felemelkedés szükségességét és Mezőkövesdről több fonóasszonyt hozatott Perkátára és a volt kórház helyiségében tanítgatták a falu lányait és asszonyait házi vászon készítésére. Kár, hogy ez a szép és hasznos kezdeményezés nem mélyült el, mert 1928-ra már nyoma sem volt a munkának.

Ebben az évben megalakították a Leánykört azon nagyobb leányok részére, akik a táncba járás miatt nem lettek a Mária-Lányok egyesület tagjai.

1922-ben megalakult az Anyák köre és az iskolások részére a Szívgárda.

1927-ben új pápai rendelet a rendi elöljáróságnak előírta, hogy legalább hat évenként új főnöknő legyen a zárdák vezetője. Ennek következtében itt is változás történt. Gábor Olga nővér, aki a hat évig áldásosan vezette a nővéreket és szép eredményeket ért el a falu részére, tanított, szegényeket látogatott, naponta 10-15 beteget ápolt és sebeket kötözött nagy tudással, más zárdába kellett mennie. Folytatta munkáját Pia nővér.

1928-ban ünnepelte a zárda fennállásának 50. évfordulóját. A grófnő újrafestette a zárda kápolnáját, s restauráltatta az egész épületet. A jubileumi ünnepélyen az egész falu részt vett.

Mivel kevés volt a tanterem, a magas osztálylétszám miatt a grófnő két új tantermet építtetett. Az épület tulajdonjogának fenntartása címén – jelképesen – évi 20 pengő házbér ellenében átengedte a községnek.

Azért ekkor is voltak problémák. Problémák itt is előfordultak. 1930-ban az Irgalmas nővérek tartományi főnöknője ultimátumot intézett a grófnőhöz, mely szerint, ha év végéig nem épít meg négy tantermet a leányiskolának, elviszik a nővéreket perkátáról. A grófnő a szatmári irgalmasnővéreknél érdeklődött, de azok csak négy év múlva tudtak volna Perkátán letelepedni. A grófnő nem tehetett mást, megépíttette a tantermeket.

Az 1929-31-es gazdasági válság a nagyüzemet is érintette. A grófnő meg akarta szüntetni a zárda fenntartását, viszont az állam sem tudott több terhet átvállalni, ezért megállapodtak abban, hogy továbbra is fenntartó a grófnő, de államsegély ad az állam.

Nemcsak a zárdát érte el a nehéz idő. A lakosságot is. A könnyek, az éhezés csillapítására a nővérek a téli hónapokban ebédeltetési akciót szerveztek a szegény gyerekek részére. A szükséges anyagot a főzéshez a Mária-Lányok gyűjtötték össze és a többi a grófnő pótolta.

Az előírt hat éves ciklus során 1934-ben Polgár Edita lett a főnöknő. Mivel 12 év alatt megismerte a ház adottságát, látta, hogy hat nővér számára készült eredetileg, viszont most már 9-10 nővér volt. A volt kórház helyiséget lakóhellyé alakíttatta. Csak az óvoda és a kézimunka osztály maradt meg és a tantermek eredeti helyükön.

Nagy gyász, de nem törés érte a zárda lakóit 1936. október 28-án. Pártfogója, áldozatkész jóakarója Győry Teréz grófnő hosszú betegeskedés után elhunyt. Az elhalt nővérének fiára gróf Hunyadi Imrére /a kéthelyi Hunyadi gróf fia/ szállt a birtok, akit örökbe fogadott. A kastély nagy szobájában felállított ravatal előtt éjjel-nappal két nővér imádkozott. November 2-án a rokonság, az egész környék és a falu népe kísérte utolsó útjára a templom alatti kriptába. A síremléken megfordították a családi címert, jelezve, hogy a Radványi Győry család kihalt.

A grófnő halála előtt a zárdát végrendeletben Hunyadi Imre gróf jóindulatába ajánlotta, aki teljes szívvel pártfogásba is vette őket. Azt mondta: Amíg egy zsemlyém lesz, felét a nővéreknek adom. Ígéretét nem tudta teljesíteni, rajta kívül álló okok miatt.

1933-ban a gróf cseréppel váltotta fel a zárda tetején levő fazsindelyt. Kis gyümölcsöst is telepített.

Ebben az évben március 9-én a zárda gondjaira bízva megnyílt a szeretetház négy lakóval. E szám később emelkedett. Szegények csendben, melegedve éltek itt a zárdában lévő kis otthonukban a nővérek szerető ápolása mellett.

1938-ban fokozódott a főnöknőre nehezedő munka. Ezért a rendi elöljárók felmentették a tanítás alól, hogy teljes odaadással foglalkozhasson a szegényüggyel és a szeretetház gondozásával.

Ez évben kezdődött a Népünnepélyek rendezése – megyei előírásra – melynek fokozódó bevételét a zárda a Nőszövetséggel együtt kezelte és azt a község szegényeinek segélyezéseire fordították. Karácsony táján cipő- és ruhasegély volt, a többi nagy ünnepeken nagyobb szeretetcsomagokat kaptak. Az iskolások között 100-120 adag ebéd került kiosztásra naponta. A felnőttek téli ebédeltetési akciója sem szünetelt. A szükséges élelmiszereket a gróf adta.

Pillantsunk be a nővérek iskolai munkájába

1936. december 4-én a fiúiskola tanmenetét az Egyházmegyei Főtanfelügyelő hagyta jóvá. Apácákét nem. A móri zárdaiskola részletesen bírálta a perkátai nővérek munkáját.

„A vázlatok úgy általában, mint részletetekben alaposan átgondolt és kidolgozott, nagy pedagógiai elmélyülésre vallanak. Az egyes tantárgyak mindenütt helyesen és alkalomszerűen kapcsolódnak, a helyi vonatkozásokat ügyesen használja ki és szépen kidomborítja az egész tanmenet. Nagy gonddal illeszti be az egyes tárgyak keretébe a léleknemesítő gondolatokat, vallásos és hazafias érzést.”

„Az órarendnél azonban ajánlotta, hogy a számtan ne az első órán legyen.”

Van adat az állami tanfelügyelet részéről 1940. április 24-éről az iskolalátogatási jegyzőkönyvben. „Az óvodát Boros Franciska irgalmasnővér vezeti. Beiratkozott tanuló 86, jelen 67 fő.

Az egyes csoportokat külön kell ültetni, hogy a kisebbeket ne zavarják a nagyobbak, ha azok külön foglalkoznak. Az elmondott ersek szépek. A gyerekek gyorsan beszélnek. Itt a tanulókat meg kell tanítani a természetes beszédre. Az óvónő munkáját lelkiismeretesen látja el.

1. leányosztály: vezeti Asboth Aranka irgalmas nővér

Beiratkozott 46 fő, jelen 43 fő. Vázlata van.

2. leányosztály: vezeti Németh Magdolna irgalmas nővér

Beiratkozott 63 fő, jelen 56 fő

3. leányosztály: vezeti Rothganger Firmina irgalmas nővér

Beiratkozott 49 fő, jelen 46 fő

4. leányosztály: vezeti Nagy Teréz irgalmas nővér

Beiratkozott 44 fő, jelen 39 fő

5-6. leányosztály: vezeti Vallai Jácint irgalmas nővér

Létszám 78, ebből jelen 64 fő

Az iskola létszáma 275 fő.

1939. Gyarapodott az apácák sírhalma a temetőben. Negyedik a halottak sorában Gergely Rafaella nővér, aki itt volt növendék, majd tanítónőként 31 évig működött Perkátán. Mint nyugdíjas fáradhatatlanul látogatta a szegényeket és a betegeket. Sok seb hegedt be és sok fájdalom enyhült meg áldozatkész szeretete nyomán.

1941. Vidorfalvi Karolina nővért kísérték ki a tanulók a temetőbe. 35 évig vezette a munkaosztályt türelmes szeretettel. Vele együtt már több nővér nyugszik a temetőben, mint ahányan átvették a zárdát, a munkát elindították a zárda falai között az óvodában, az iskolában, a kézimunkaosztályban, az óvodások nyári napközi otthonában, a Szívgárdában, a Mária-Leányok Társulatában, a Leány Levente egyesületben és a Szeretetházban. Egyetlen célt szolgáltak: Isten dicsőségét, a lelkük üdvét és a haza boldogulását.

A Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter hozzájárult a leányiskolában a 6. számú tanítói állás megszervezéséhez. Ugyanis a miniszter 55.000/1941. V. számú rendeletével kiadta az utasítást a nyolcosztályos népiskola számára. E rendelet már szeptember 1-jén hatályba is lépett. Az iskolafenntartó tartozik biztosítani a természetbeni lakást és kertet, valamint a tanítói illetmény 20%-át készpénzben.

1942. Németh Mária irgalmas nővért elhelyezték. Helyette Csillag Mária Jozefa nővért nevezték ki, aki egyenesen a noviciátusból jött.

A leányiskola adatai 1941. XII. 1-jén:

1. o.     47 fő

2. o.     51 fő

3. o.     50 fő

4. o.     55 fő

5-6. o.  66 fő

7. o.     30 fő

8. o.     57 fő

__________

356 fő

Érdekes adat van az 1944. évről a plébánia irattárában. Itt derült ki, hogy a zárda személyzetének, fenntartásának nincs semmi írásos biztosítéka. Csak szóbeli kötelezettségvállalás volt! Úgy látszik, akkor és abban a kategóriában az adott szó szentsége nagy volt. Sőt, még az utódok is vállalták elődeik ígéretét.

„Az uradalomnak semmilyen alapítványra vagy okmányra támaszkodó biztosítéka nincs a zárda fenntartására. Az uradalom kegyességből tartja őket és akarja is tartani, írásos kötelezettséget azonban erre nem vállalt, csupán féléves felmondás a kötelező. Tehát féléven túl a kötelezettség megszűnik.

A nővérek járandósága:

Lakás, kert, világítás

70 méter fa és 50 mázsa szén

10 mázsa búza

5 mázsa rozs

4 db hízó

1 mázsa bab

25 kg méz

Napi 12 liter tej

Személyenként 53 pengő

Ez az összeg hat nővér járandóságaként ígértetett meg. Ez a természetbeni járandóság és készpénz 80% helyi javadalom fejében adatik. Ehhez jön minden nővérnél 20% államsegély, amit az Illetményhivatal ad.”

1944-45. A harcok ideje. Perkáta többször cserélt gazdát. Az apácák a zárdában maradtak a rendi ruhában. „Egy tiszt garantáló levelet hagyott náluk. A harmadik csoport a legnagyobb rosszat követelte tőlük. Az utolsó pillanatban tudtak elmenekülni.” Családoknál, civilben úszták meg a háborút.

1945. A plébános jelentése:

„A tanítást április 16-án megkezdtük a fiú- és leányiskolában az 1-6. osztályban. A leányiskolában a tanítói létszám teljes.

A harcok alatt Perkátán az iskolaépületek elpusztultak. A fiúiskola felrobbantás következtében a földdel egyenlő lett. (Lőszerraktár volt és az ellenfél nem akarta visszahagyni. F. Gy.) Hasonlóképpen járt a felső leányiskola is, viszont az alsó leányiskolát bombatalálat érte. Ilyen és egyéb háborús pusztítások következtében teljességgel hasznavehetetlenné váltak.” „Az összes felszerelés elpusztult. Megmaradt egy pár pad. A fiúiskola naplói is elpusztultak egy kivételével.

Tanítás: Az irgalmas nővérek zárdájában két osztály, sajnos ablak nincs. A Hunyadi kastélyban két terem és az óvoda, végül egy osztály a plébánián, váltakozva délelőtt és délután.”

1946. IV. 23.

A községi képviselő-testület az iskolák államosítását kérte. Ehhez a miniszter nem járult hozzá. Aláírást gyűjtöttek a faluban a felekezeti iskola jellegének megőrzése érdekében. A püspökségen levő aláírásokat tartalmazó ívek 2947 nevet tartalmaznak. A katolikus Perkáta népe kiállt a római katolikus iskola megtartása mellett.

1946/47. évi működési terv:

1. o.     60 fő   Asboth Aranka

2. o.     64 fő   Csillag Jozefa

3. o.     45 fő   Istenes Humilitás

4. o.     42 fő   Polgár Edita

5. o.     50 fő   Nagy Teréz

6. o.     57 fő   Valkay Angéla = 318 fő

1947. I. 4.: Az irgalmas nővérek zárdáját igényelte az elöljáróság és a Nemzeti Bizottság.

II. 19.: A katolikus iskolában idegen nyelvként bevezették a németet.

X. 15.: A megyés püspök Polgár Editát kinevezte a perkátai önálló római katolikus leányiskola igazgatójává.

1948. júniusában megtörtént az iskolák államosítása. Ezt megelőzően a következő levél ment a megyei Tanfelügyelőkhöz:

„Tanfelügyelő Úr”

1930/1948. számmal hozzám juttatott megbízást a leányiskola vezetésére vonatkozólag, lelkiismeretem tiltakozására nem fogadhatom el.

Perkáta, 1948. június 22.

Polgár Edita nővér.

A zárda napirendje munkanapokon:

Mindennap:

4 óra:               Felkelés

4.30:                Elmélkedés a zárdakápolnában.

5 óra:               Közös reggeli ima

5.30-6.30-ig belső lakás rendbetétele, készülődés az iskolába, füzetjavítás, stb.

6.30:                Szentmise, utána rövid reggeli

8-13-ig illetve 14 óráig az iskolában tanítás.

Utána ebéd, a tanítás miatt, ki, mikor végzett. Ebéd után egy óra szünet, mert jöttek a magántanulók, a polgáristák.

Délután:          beteglátogatás, készülődés a másnapi órákra.

Kézimunka, ima, amit egyénileg végeztek el, pl. szentolvasó.

17.30:              Közös elmélkedés.

19-ig:              szabadidő

19-től:             Közös szünet, vidám beszélgetés, élmények. Tervek megbeszéllése.

Közben 18 órakor vacsora volt.

20 óra:             Közös esti ima.

20.30:              Lefekvés.

Vasárnap kelés 6 órakor. Délelőtt misék, utána foglalkozás az ifjúsággal. Délután szintén a lányokkal foglalkoztak.

Az irgalmas nővérek az adonyi espereskerület közgyűlésein

Az 1926. évi adonyi közgyűlésen vettek először részt a helyi nővérek, valamint a perkátaiak.

1929-ben már nyolc nővér volt jelen az adonyi közgyűlésen, ahol Pálinkás Etelka fiatal a adonyi nővér tartott előadást „Történelemtanításunk mint a jobb jövő alapja” címmel. Részletek: „Nehéz a dolgunk, mivel a trianoni gyászos napokban a mai történelmünk egy teljes ezer esztendővel esett vissza a honfoglalás idejébe, mert ezt a munkát kell valósággal újrakezdenünk. Vajon hány év kell majd az új honfoglaláshoz és ki lesz az új Árpád? Ezeket nekünk kell majd kinevelnünk, hogy megérthessük a második pusztaszeri országgyűlést, melyben felszabadul az egész haza.” „Még lelkesebben emeljük ki, mint eddig a megszállott területek történelmi nevezetességeit és vele együtt azt a véráldozatot, mely ezer esztendő vérzivatarai között fenntartotta Magyarországot.” Ragadjuk meg az alkalmat és használjunk ki mindent az iredenta céljaira. A gyermek minden ragadozó ruhafoszlánya, minden megkisebbített harapás kenyér, minden fűtetlen szoba, minden elmaradt orvosság és ennek következtében idő előtt kialudt szikra és az a sok-sok idegenben felhantolt sírhalom vádolva lázítson mindenkit, hogy amit Isten nekünk szánt, Árpád megszerzett, amihez ezeréves múlt vér, könny és mérhetetlen áldozat kapcsol! Az előadás alatt nem egy keményszívű férfi szorongatta zsebkendőjét.

Az esperes-kerület későbbi ülésein – annak megszűnéséig – rendszeresen részt vettek és sok alkalommal bemutatót tanítást tartottak, ami csak emelte az irgalmas nővérek jó hírnevét.

A perkátai zárdában működött nővérek névsora:

1. Főnöknők:                         Albrecht Ilona                                    1878-1920

Gábor Olga                            1920-1927

Nagy Pia                                1927-1933

Bach Blanka                           1933-1934

Polgár Edita                           1934-1948

2. Tanítónővérek:                 Dvorzák Felicitas                   1878-1920

Huszár Kamilla                      1878-1910

Dánai Gilberta                        1886

Huszár Valéria                       1891-1917

Dömmel Pia                           1897-1902

Gyönyör Ágnes                      1902-1903

Bauer Jácinta                          1903-1912

Vidosfalvy Karolina              1906-1941

Gergelyi Rafaella                   1908-1939

Teszel Mária                           1912-1925

Vida Lujza                             1921-1922

Rosta Teréz                            1923-1928

Baráth Maura                         1928-1930

Klöcl Cecília                          1930-1933

Hajdu Róza                            1933-1934

Kovács Kornélia                    1934-1939

Polgár Ottilia                          1935-1937

Németh Magdolna                 1937-1942

Vally Jácinta                          1938-1940

Rothganger Firmina               1929-1946

Asboth Aranka                       1930-1946

Csillag Jozefa                         1942-1948

Istenes Humilitás                   1947-1948

3. Óvónővérek:                     Kercsány Emerika                  1886-1900

Kugler Teréz                          1900-1902

Körmendi Klotild                  1902-1903

Ocsvai Klára                          1903-1906

Tóth Irén                                1906-1908

Selényi Edita                          1908-1917

Kovács Jozefa                                    1917-1920

Gruber Anna                          1920

König Emerika                       1925

Boros Franciska                     1932-1940

Bolgár Ágnes                         1940-1948

4. Egyéb munkakörben:      Trittvein Szerafin                   1878-1936

Lück Filoména                       1879-1939

Hauser Alberta                       1913

Fejertág Jusztinia                   1883-1912

Fausztman Femsztina             1884

Ferenczi Ida                           1890-1891

Bohunitzki Angela                 1904-1905

Visi Róza                               1913

Trombitás Germina                1920-1922

Kögl Mechtild                                   1928-1932

Gampf Krisztina                    1932-1936

Pintér Viktória                       1936-1939

Cangrán Vicecia                     1942-1943

A fenti rendbe Perkátáról csak Somogyi Mária és Újfalusi Anna Felicitas lépett be. Már csak két nővér van Perkátán: Polgár Edita főnöknő és Csillag Jozefa.

Örök hála az élő és meghalt irgalmas nővéreknek azért, amit Perkátán a lányok és felnőttek érdekében tettek. Ők igazán szívvel-lélekkel dolgoztak. Egy műszakban dolgoztak ébredéstől lefekvésig a gyermekekért, az asszonyokért.