Végre esett a hó, aminek felnőtt és gyerek egyformán örült.  Ilyenkor a gyerekeket egyszerűen nem lehet az ablaktól elcsábítani, folyamatosan kérdezik, kimegyünk-e. Természetesen, feleli erre minden óvó néni, hiszen nemcsak a tél örömeiért, hanem a gyerekek egészségéért is fontos, hogy lehetőség szerint, napi rendszerességgel levegőzzenek. Fontos, hogy minél több időt töltsünk a szabadban, megfelelő öltözékben, mozgással, játékkal. Tehát dzsekis nadrág, kabát, sapka, bakancs, csizma, kesztyű és irány a csodás hóesés! Azonnal hógolyó csatát vívtak a remekül tapadó hóval. Cél az ellenfél háta, lába, de néha felhangzott egy kis sivalkodás, ha nyakba került egy kis hó. És persze a legfontosabb, a hóemberépítés! Óriási erőfeszítést igényelt a pocak görgetése, de csapatmunkában nem is olyan nehéz. Miből legyen a szeme és az orra? Egy kisfiú máris intézkedett, faleveleket hozott szemnek, ágdarabokat orrnak, szájnak, egy fületlen homokozó vödör jó lett kalapnak. Gyors fotó a készítőkkel és a pocakos hóemberrel. Másnapra kicsit megdőltek hóból készült barátaink, no, de sebaj, esett friss hó kezdhetjük elölről. Pocak és fej görgetése, összefogással sikerült összerakni. Mi legyen a szeme, orra, szája? Előkerült egy kis szén, ami kissé ismeretlen volt a gyerekek számára, és máris lehetett énekelni: Hóembernek se keze se lába, hóembernek pici szeme szén….. Volt, aki barátjával pici hóembert készített, volt aki hókunyhót (iglu) épített, volt, aki csúszkált, hóangyalt készített, vagy egyszerűen csak hentergett a hóban. Öröm, jókedv, nevetés, kipirult arcok. Kell ennél több? Azt csak mi tudjuk, hogy mit tanultak, mit tapasztalhattak meg játszva a gyerekek egy ilyen havazós délelőttön. Pl.: a hó vízből van, ha összetapad nehéz, hideg, olvad a kezünkben, összefogást a barátokkal, szervező képességet, kreativitást, humort. Kellemesen elfáradva mentek az öltözőkbe, hogy gyorsan lecseréljék vizes ruhájukat, majd folytatták játékukat.

Perkáta, 2018.02.23.

Szarka Istvánné

óvodapedagógus