Éppen csak túlvagyunk a karácsony csendességén, szilveszteri lakomázáson, kipihentük az ünnepek fáradalmait, kezdődik a báli szezon, a farsang.

E ünnep vízkereszt és hamvazószerda közé esik. Lényege a szabályok felrúgása, kigúnyolása, mely névtelenséget követel, s ezt hivatott képviselni a maszkok, álarcok hordása.

Többnyire három nap; a farsangvasárnap, a farsanghétfő ill. a húshagyó kedd alkotja az igazi farsangot. Ezek az igazi mókázás napjai. Idén február 19-21-ig tartott.

Magyar farsangi szokások néphagyományokra épülnek, melynek eredete jellemzően német. Ezen szokások inkább a vidéki parasztság körében nyertek teret, az arisztokrácia körében inkább a fényűző karneváli szokások terjedtek el.

A népi körből indultak el az ún. alakoskodó játékok, legnépszerűbb Cibere vajda és Konc király egész európai kontinensen ismert, elterjedt harca. E dramatikus harcot a szokások keretében maszkos emberekkel és szalmabábokkal is eljátszották,  melyben a fő játékot Cibere vajda – a böjti ételek megtestesítője, hiszen a húshagyó kedd következik, mely Húsvétig tart –  nyeri.

Nálunk a farsang időszaka a tél végére is utal, hiszen a tavaszra utaló mozzanatok is megjelennek benne.

A farsangi ünnepkör leglátványosabb elemei a jelmezes felvonulások, mely az utolsó napokra esik.

Óvodánkban február 10-én volt, melyet sokszínű előkészület, munka előzött meg a teljes ráhangolódás érdekében. Volt tánc, vers, ének, mondóka, csujjogatók tanulása, versenyjátékok (táncverseny, székfoglaló, különböző ügyesség játékok, finom étkek, szomjoltó nedü, s ez mind-mind hozzájárult a tél temetéséhez, a Tavasz várásához. Úgy érzem, kollégáim, s a gyermekek is mindent megtettek, most már az időjáráson a sor.

Perkáta, 2023.02.17.

László Józsefné

óvodapedagógus