A Márton-napi (november 11.) népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.

„Szent Mártonnak ünnepén,

fénylő lámpást viszek én,

Világítson mindig minekünk,

Ahol járunk, ahol megyünk.”

(Ismeretlen német gyermekdal)

 Szent Márton a középkor legnépszerűbb szentjei közé tartozott. A krónikák szerint 316-ban vagy 317-ben született a Római Birodalom területén, Pannónia provinciában, a legújabb kutatások alapján a mai Szombathely városában. Apja a római légió katonájaként szolgálataiért Itáliában kapott birtokot, így a család végül ott telepedett le. Márton már 12 évesen fel akarta venni a kereszténységet, de szülei ezt ellenezték. Apja parancsára 15 évesen belépett a római hadseregbe, és a galliai lovasságnál szolgált.

Csoport szinten az óvodában megtartottuk a Márton napot. A Pillangó és a Cica csoport nyílt nap keretében délután lámpásokat is készítettet, majd felvonultunk a világító lámpácskákkal.

Aktív szülők részvételével tartottuk meg a nyílt napot, amit utólag is nagyon szépen köszönünk!

Perkáta, 2024.11.11.

Reha Ilona

Óvodapedagógus