2016. szeptember 28-án Ismét kirándultunk egy kicsit, kihasználva a szeptember végi jó időt. Már szinte hagyománnyá vált a csoportunkban, hogy ilyenkor ősszel, szüret idején ki lovas kocsizunk a Szőlőhegyre és szüretelünk. Idén sajnos a szüret elmaradt, mert már mindenhol leszüretelték azt a kevés szőlőt a gazdák, ami az idén termett. Nem csüggedtünk ez miatt. Reggel háromnegyed kilenckor ismét felvettük kis hátizsákjainkat, mert már vártak minket a lovas kocsik az óvoda előtt. Itt szeretném megköszönni a segítséget Vaskó Csabának és Vagyóczki Krisztiánnak, akik segítségünkre voltak az utazásban. Felszálltunk a kocsikra és lassan, de biztosan útnak is indultunk. A gyerekek vidáman beszélgettek, integettek a gyalogosoknak, énekeltek. Elérkeztünk a Csikó laposra, ott leszálltunk a kocsikról és szaladgáltunk, versenyt futottak a fiúk és a lányok, játszottunk egy nagyot. Elsétáltunk a kispatakig, ahol elképedve látták a gyerekek, hogy nincs benne víz. Megbeszéltük, hogy vajon miért is van ez. Visszasétáltunk a kocsikhoz, ott letelepedtünk a fűbe és ismét előkerültek a kis hátizsákokban rejlő enni és inni valók. Vidáman falatoztak, kedvesen kínálgattak minket és természetesen egymást, még a lovaknak is jutott a rágcsálnivalókból. Bátran etették őket, simogatták a kiscsikót. Természeten Csaba bácsi elmagyarázta nekik, hogy hova álljanak, nehogy baj történjen, és véletlenül megrúgjon valakit a kis jószág. Megfogadták az utasítást, boldogan simogatták, etették a lovakat. Lassan elérkezett az indulás ideje, felszálltunk a kocsikra és elindultunk vissza az oviba, de természetesen nem arra, amerre jöttünk. Végig kocsiztunk a laposon, megcsodáltuk a legelésző birkákat és a Szőlőhegyet megkerülve, mondhatjuk, hogy a kertek alatt vissza kocsikáztunk az óvodába. Visszaérve, még jutott egy kis idő az ebéd előtt egy kis játékra az udvaron is. Megebédeltünk és kissé elfáradva bújtak be ágyaikba a délutáni alváshoz készülődve. Mindenki aludt egy nagyot!

Úgy vélem, jól érezték magukat ma is!

Czeilingerné Sárközi Mónika

óvodapedagógus