Erasmus+köznevelési mobilitási pályázat

„Túl az Óperencián…….”

Indulás Lettországba – Rigába, 2016

Az előkészítő munkák után elérkezett az utazásunk napja. Vendéglátóinknak azért este még küldtem egy utolsó e-mailt a biztonság kedvéért.

Nagy izgalommal és lelkesedéssel vágtunk neki a hosszú útnak. Mindent becsomagoltunk – e, amit szerettünk volna, nem maradt otthon semmi…..?

Az országhatárt elhagyva kezdtünk kicsit lazulni, megnyugodni. Az utazás során érintett országokról és nagyobb városokról a legfontosabb tudnivalókról felkészültünk és beszámoltunk egymásnak. Így sokkal gyorsabban ment az idő, fogytak a kilométerek.  Az idő csodaszép volt, ezer ágra ragyogott a nap.

Szlovákián áthaladva az tapasztaltuk, hogy lakóhelyünktől tulajdonképpen nem olyan sok km-re vagyunk, mégis más a táj. Más formájúak, színűek a házak, az utcák, a terek, más stílusúak a templomok. Pihenőink alkalmával az emberek nagyon kedvesek, barátságosak voltak velünk.

Lengyelországban és Litvániában is ugyan ezt tapasztaltuk. Hatalmas építkezések voltak minden fele. Autó utak, üdülő központok, munkahelyek, gyönyörű lakások épülnek. Természetesen megkóstoltuk az országok tradicionális ételeit, ami más ízvilágú a magyar konyhától nagyban eltér. Pl: cékla leves, a lengyel zsurek, /nem krém leves/sütő tök, alma, birs alma savanyúságként, pácolt hering, savanyú tejes készítmények.

Majd sok-sok km után késő délután megérkeztünk Lettország fővárosába, Rigába, utazásunk céljához. Kellemes meglepetésben volt részünk. Az internet világába búvárkodva azt gondoltam és tudtam, hogy Riga történelmi belvárosa Vecríga 1997-től az UNESCO Világörökség listáján található és szép, de hogy ennyire, azt nem gondoltam. A lélegzetem is majd elállt a látványtól. Riga a Daugava folyó két partján terül el, három közúti és egy vasúti híd található rajta. Harmóniába állnak a régi gyönyörű, felújított épületek a modern üveg felhőkarcolókkal, a sok templommal, a tereken a szobrokkal. Az üzletek, vendéglátó egységek egymást érik, és felhívásaikkal csalogatják be a vendégeket: Pl. halloween partira, élő zenés előadásra, vagy korabeli vacsorára.

Ami a legszembetűnőbb volt az utcán, parkolóba, tereken, sehol egy eldobott szeméttel nem találkoztunk.  A szemét szállítás napi szinten történik, nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvédelemre, annak fontosságára. Viszont a világítás nem olyan, mint hazánkban, sokkal szerényebb, akár a tereken, szállodákba, vendéglőkben. Riga autós közlekedése kicsit furcsa volt számunkra, de mindent megoldottunk.

A szállodába érve, ami a város központjában volt, nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Kaptunk egy térképet, amin a legfontosabb nevezetességek voltak feltüntetve, bejelölve. Szabadidőnkben Rigát könnyen körbejárhattuk, a legfontosabb látnivalók gyalogosan is elérhetők voltak, amit meg is tettünk. Megnéztük: A Livu teret, a sok-sok kávézóval, a Cica házzal, a Szent János templomot, a Patika múzeumot, Szent Péter templomot, a Feketefejűek házát, és az esztétikus szobrokat, a rigai Dóm téren magasodó katedrálist, a Baltikum legnagyobb templomát. Le is nyűgözött bennünket az orgona 7000 sípja, mellyel a világ egyik legnagyobb mechanikus templomi orgonája.

Gyönyörű napot töltöttünk el a Rigai Szabadtéri néprajzi múzeumban a / Latvijas Etnografiskais brivdabas muzejs /a világ legegységesebb szabadtéri múzeumába, ami több mint 100 eredeti állapotában konzervált lakóépületet, templomot, szélmalmokat és gazdasági épületet mutatott be. Ott jártunkkor elkezdett havazni. Felemelő érzés volt a fenyőfák és a csodás házak között sétálni, egy régmúlt időket időző világba. Úgy éreztem megállt az idő!

Soha nem fogom elfelejteni azt, amikor meghallottam a Balti-tenger morajlását és az égbolt alján az élesen kirajzolódó szivárványt egy délután hat alkalommal. A tenger partján pecázgató embereket, akiknek minden dobásukra haraptak a halak, nem is akárhány 5-6 db! Maradandó élmény számomra a rigai hallpiac a rengeteg tengeri színes halakkal, rákokkal, kaviárral stb.

Ez a környezet, ahova a szakmai munkát mentünk megfigyelni.

A fogadó intézményünk: A Private secondary schoool Patnis. A projekt vezetője Kitija a megbeszélt időben nagyon sok szeretettel és feszült izgalommal várt bennünket az ajtóban. Mi is nagyon szorongtunk. Vajon milyen lesz a találkozás? Az első pillanat, mondatok után tudtuk, éreztük, hogy minden rendben van. Kedvesen fogadott bennünket, majd körbevezetett minket az óvodában. A felnőttek és gyermekek is érdeklődve szemléltek bennünket. Az intézmény emeletes épülete a főút mellett található, belépni csak jelszóval lehet. Nincs udvara, csak a közelben nagyon szép nagy park. Oda járnak a gyerekek levegőzni. Játszani, egy távolabbi helyre. Érkezésünkkor éppen a legkisebbek készültek a sétára. Minden apróságra láthatósági mellényt adtak, és egy „elválasztott” helyen várták, hogy mindenki elkészüljön és induljanak. Át kellett haladniuk a közös étkezőn, mely egybe nyílt a konyhával, és felmenni a lépcsőn. Helyben főznek, friss alapanyagokból és nagy hangsúlyt fektetnek az egészséges táplálkozásra. Az intézménybe 51 gyerek jár a három csoportba, csoportonként 15-16 fő. Naponta háromszori étkezésben részesülnek, melyet a csoportok egymás után két és négy személyes asztalnál fogyasztanak el / tízórai, ebéd, uzsonna/. Mivel az intézmény privát intézmény, egy személy a fenntartó az üzemeltető, így a szülők  havonta fizetnek az ellátásért és az oktatáshoz szükséges eszközökért, míg az államilag fenntartott intézményben az étkezésért fizetnek, az oktatáshoz szükséges eszközöket maguk vásárolják meg és úgy viszik be az óvodába. Kitija szerint nem nagy az eltérés a finanszírozásban. Ugyanez a privát személy tartja fenn az általános iskolát is a fővárosban.  Az óvodát és az iskolát is több nemzet gyermekei látogatják, nemcsak lett gyermekek. Befogadóak, ez nem jelent semmiféle problémát. Az óvoda nem kötelező Lettországban csak nagycsoportos korban. A látogatott intézményben két éves gyermekek is voltak.

Minden csoport kis műsorral kedveskedett nekünk. A legkisebbek zenére táncoltak a nagyobbak énekeltek, verseltek, rajzokkal kedveskedtek.  A csoportokban történt látogatásoknál szembetűnő különbség a mi csoportjainkhoz képest, hogy nincs szőnyeg, a gyermekek nem játszanak a földön. Nincs csukott szekrény csak polcrendszer. Az óvodapedagógusnak kis asztala van számítógéppel. A legmárkásabb, a legjobb minőségű rajzeszközök és fejlesztő játékok állnak a gyermekek rendelkezésére. A csoport szoba asztalai, székei állítható magasságúak, a gyermekek fizikai tulajdonságainak megfelelően állíthatók.  A déli alváshoz szükséges fektető ágyak is igen praktikusak, egy mozdulattal 4 ágy áll a gyermekek rendelkezésére, összecsukva egy helyet foglal el.  A mosdó is igen gyermekbarát, víztakarékos, esztétikus, higiénikus. A csoportok és az egész intézmény esztétikusan, de szolidan dekorált. Az óvodások munkái a faliújságot díszítik. Fellelhető az adott téma és a négy évszak képei.

Az óvodában nyolc alkalmazott dolgozik, csoportonként két óvodapedagógus, aki főiskolai végzettségű, egy dajka és egy konyhai alkalmazott. A személyzetet a tulajdonos választja ki, a vezetőt is ő nevezi ki. Szempontjai megegyeznek az állami fenntartású intézménnyel, csak ide még „barátságosabb, kedvesebb” embereket alkalmaz. A pedagógusok 62 évesen mennek nyugdíja. Két évente kötelező egy 30 órás képzésen részt venniük. Különböző típusú ellenőrzések vannak náluk is, de a szakmai munkát nem ilyen szinten kérik számon, nem ilyen jellegűek, mint a magyarországi pedagógus életpálya modell.

A gyermekekről nem vezetnek személyiség lapot, nem dokumentálják a fejlődés menetét, ütemét. 6 évesen mennek iskolába, és nincs vizsgálat, ha problémás a gyermek, akkor szakemberhez küldik. Az intézmény napirendje hasonló a hazai óvodák napirendjéhez, eltérés abban mutatkozik, hogy az intézmény 7 órakor nyit, de akkor még szinte nincs egy gyermek sem, 9 óra fele érkeznek többnyire. Fél tízkor van a reggeli, ebéd délben, a pihenő idő is hasonlóan alakul, mint a hazai óvodákban, viszont az intézmény 19 óráig van nyitva. Nevelési programuk Lettországban a privát intézményben és az államilag fenntartott intézményben megegyezik. Nagy hangsúlyt fektetnek a néphagyomány ápolására, hagyományőrzésre és a környezetvédelemre. A fogadó intézményünk rendelkezik ilyen elismeréssel a kis zöld zászlóval, melyre nagyon büszkék. Lassan az év végéhez közeledünk, beszélgettünk arról, hogy a karácsonyt vajon hogyan ünneplik, milyenek a szokásaik. Egy nagy fát állítanak a lépcsőházba, aminek a csúcsa a legfelső emeletig elér, ezt díszítik fel közösen a szülőkkel, a gyerekek kis műsort adnak, és a Télapó hozza az ajándékot.

Az iskolába készülőknél, a nagycsoportban egy „foglalkozást” figyelhettünk meg. Meglepődve tapasztaltuk, láttuk, hogy minden gyereknek munkafüzete van. A feladat szinte mindenkinek más volt, de abba dolgoztak. Minden lapon volt írás elem előkészítő forma is. Az óvó néni javította a végén a hibákat. Munka közben ő is ült. A látott tevékenységeket közösen elemeztük, értékeltük. A módszerek, technikák alkalmazásában az azonosságok és a különbözőségek felfedezése szakmai eszmecsere útján valósult meg.

A szülői házzal nagyon szoros a kapcsolat. Napi szinten beszélik meg a gyermekeket érintő dolgokat. Sok közös programot szerveznek, ill. szülői értekezletet.

A fogadó intézményünk nagyon nyitott, elmondták, hogy voltak Svédországból, Norvégiából is vendégeik. Készségesen mutatták be intézményüket, kérdéseinkre szívesen és őszintén válaszoltak. Nem volt probléma az angol nyelvű társalgás, hiszen nekik is az angol nyelv a tanult nyelv. Az óvodában lettül beszélnek, de a gyerekeknek tanítják az angol nyelvet. Lettországi tartózkodásunk alatt meglepődve tapasztaltuk, hogy nagyon magas szintű a nyelvoktatás az egész országban, mert szinte minden ember, akihez fordultunk kérdéssel, kéréssel valamilyen szintem beszélt angolul. A projektben vállalt feladatainkat, bemutatkozásainkat elkészítettük angol nyelven, előadtuk és DVD-n odaadtuk vendéglátóinknak. Az én feladatom volt bemutatni Perkátát, intézményünket, Magyarország közoktatási rendszerét, miért fontos, milyen szerepe van a pályázatoknak a mindennapi óvodai munkánkban.

A pályázatban vállalt feladatainkat teljesítettük, minden területen hatalmas ismeretanyaggal gyarapodtunk, az egész személyiségünk fejlődött. Ezeket szinte megfogalmazni lehetetlen, amelyeket a későbbi munkánkban fogjuk kamatoztatni. Minden lehetőséget megragadunk, hogy a látottakat, tanultakat, tapasztalatokat továbbadjuk szűkebb és tágabb környezetünk számára. Szakmailag rengeteg ismeretet gyűjtöttünk. Megismerkedtünk a fogadó intézmény kollektívájával, az ott folyó munkával, Lettország oktatási rendszerével, a lettországi állami és privát óvoda egymás melletti működésével, az óvodai környezetvédelemmel, hagyományőrzéssel, az egészséges életmód óvodai lehetőségével a szülő és óvoda erős kapcsolatával.

A job shadowing alatt sok új élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam. Bővült ismeretem az érintett országokról, érzelmileg feltöltődtem.

A képekkel bepillantást nyerhetünk az elmúlt hét eseményeire.

Perkáta, 2016. november 11.

Kovács Tiborné

projektvezető