Még 2015 nyarán voltam egy angliai nyelviskolában, ahol két másik óvó nénivel találkoztam, ők szintén az Erasmus + programmal vettek részt a kurzuson… csak ők Franciaországból érkeztek.

A “szakma” összehozott minket, így rögtön el kezdtünk beszélgetni, megnéztük egymás honlapját, blogját, összehasonlítottuk munkánkat. Természetesen minderre a közös nyelven – angolul  – próbálkoztunk.

A blog fotóit, bejegyzéseit nézve nagyon elcsodálkoztak, hogy a mi ovinkban milyen sokrétű az oktatás, mennyi mindent csináltak a gyerekek, milyen jó ötleteink vannak. Gyönyörködtek a népviseletben táncoló nagyokban, elismerően szóltak a számítógépes műhelyről, és a többi sokszínű programról. Azt mondták, ezt biztosan megmutatják majd otthon is a kollégáknak. Innen jött az ötlet, hogy mi lenne ha felvennénk egymással a kapcsolatot, és egy picit együtt dolgoznánk.

Szeptember közepén érkezett meg a levél, melyben megkérdeztek minket, hogy tényleg szeretnénk-e együtt dolgozni,  ha igen milyen formában tegyük ezt. Néhány email váltása után tisztáztuk az igényeket, lehetőségeket, és elindítottuk a közös munkát. Közös nyelvünk az angol maradt. Ez a pedagógusoknak is jó, hiszen tudjuk gyakorolni a nyelvet.

Azóta küldjük egymásnak a fotókat óvodai életünkről, beszélgetünk a gyerekekkel  egymás országáról,

Nagy kaland ez felnőttnek, gyereknek egyaránt. Érdekes látni, hogyan élnek, milyen az ovijuk, miket rajzolnak egy francia óvodában, tőlünk 1984 kilométerre,  Juranconban, 100 km Biarritztól, a spanyol határ mellett.

Néhány fénykép a Cicás gyerekekről, miközben a francia gyerekek képeit nézzük, illetve térképészkedünk:

Néhány kép Juranconról:

Képek az óvodáról:

Elkezdtük tehát a Cicásokkal Franciaországban… melyről folyamatosan beszámolunk.

Nagy Rita