Ilyenkor ősszel már nem tudunk olyan sok időt a szabadban tölteni, beszorulunk a lakásba a gyerekekkel. Itt a remek alkalom egy kis közös esti mesélésre, zenélésre, énekelgetésre!

Sok családnál az esti program a TV nézés. Ha tehetjük, olyan műsort válasszunk, ami a gyerek értelmi szintjét nem haladja meg, nincsenek benne félelmet keltő, vagy agressziót fokozó elemek. A gyerek szempontjából az a legjobb, ha egy felnőttel közösen nézi a TV-t, majd utána pár percben, néhány gondolat erejéig meg is beszélik a látottakat. Mi tetszett a legjobban? Hova ment? Miért járt pórul? stb.

Óvodáskorban azért is fontos a felnőtt kontrollja, mert a készen kapott képek sokkal intenzívebbek, riasztóbbak, felzaklatóbbak lehetnek, mint azok, amiket egy mese alatt a gyerek magának kitalál. Sokszor a felfokozott izgalmi állapotot sem tudják levezetni, esetleg beépül az éjszakai álmukba és már kész is a felriadásokkal, szorongásos, rossz álmokkal terhes, pihenést nem nyújtó éjszaka.

Az édesanya / vagy apa / által mesélt mese egészen másként hat. Miközben a gyerek hallgatja, ellazul, átadja magát a szeretett személy iránti bizalomnak, aki-bármilyen rosszról is mesél / pl. sárkányról /-, akkor is megvédi, akivel akkor is biztonságban van, soha, semmilyen rossz nem történhet vele. A gyerek- miközben hallgatja a mesét-, létrehozza a saját, belső képvilágát. Óvodáskorban az érzelmek irányította képekben jutnak kifejezésre a belső feszültségek, később pedig, amikor a gyerek már tud a valóságos tapasztalatokhoz alkalmazkodni, megjelenik az alkotó képzelet és iskoláskor környékén már könnyedén tud belső képeket alkotni és nem jelent gondot egy mesét vagy verset elképzelni, illusztrálni.

A belső képalkotás gyakorlása a feltétele a betű hallás utáni papírra vetésének és annak a boldog érzésnek, mikor összeolvasva a betűket megelevenedik a mondat tartalma, érdekes lesz amit olvas, kitárul a világ!

Akkor tehát, amikor a meseolvasás fontosságáról beszélünk, végső soron az olvasás megszerettetésére hívjuk fel a figyelmet, hiszen az minden szülő számára világos, hogyha a gyerek szeret olvasni, érdekli amit olvas, akkor könnyen és vidáman megy majd a tanulás!

Az esti közös mesehallgatás mellett érdekes elfoglaltság lehet még a közös éneklés, zenélés is. Neurobiológusok több éves vizsgálata szerint az énekléssel lekötött agyfélteke nem tud „félni”, az idegpályákat leköti a másféle inger, amivel a félelemérzést keltő központokat szinte kikapcsolja. Így a zenehallgatás csokkenti az izomfeszültséget és a vérnyomást, lassítja a pulzust. Esténként, mikor a sötétben az árnyaknak mindenféle jelentést tulajdonítanak a gyerekek és elkezdenek szorongani, félni, könnyebbé tehetjük az elalvást egy kis közös énekelgetéssel, dúdolgatással.

Mi az oviban a délutáni pihenést mindig mesehallgatással kezdjük, majd „alvós” /relaxációs/ zenét hallgatunk, ami segíti az ellazulást, a pihenést. A zenélés, éneklés nemcsak jó alkalom az anyanyelvi nevelésre, játékra, együttlétre, hanem fejlődik tőle a gyerek egész személyisége. Mivel a zene éppolyan elvont fogalom, mint a matematika, nem meglepő, hogy azok a gyerekek, akik szeretnek énekelni, jobban teljesítenek tanulmányaikban is.

Szánjunk tehát naponta egy kis időt gyermekünkre, hogy megalapozza képességeinek ideális kibontakozását és egészséges lelki fejlődését!

Perkáta, 2014.november 11.

Kárász Ferencné