A gyerekek az idő múlását nehezen érzékelik. Mindig valami közeli eseményhez, egyszerű jelöléssel pl. áthúzzuk a napot a naptárban, próbáljuk az időt érzékeltetni velük. A múltban történt események megértése még nehezebb számukra, de egyben nagyon izgalmas is róla hallani, ezért a  dunaújvárosi múzeumba látogatott csoportunk.  Az utazást a  Perkátai Közalapítvány kisbuszával oldottuk meg, melyet köszönünk Bogó Anikó igazgató asszonynak. Köszönjük Vátkai Zoltánnak, sofőrünknek, a türelmet, és a biztonságos utazást.

Három csoportban, három nap mentünk a múzeumba, így sokkal hatékonyabban tudtuk ezt az élményt megosztani a gyerekekkel.

 Kedves tárlatvezetőnk  „ gyereknyelven”  mondta el mit láthatunk a tárlókban, honnan kerültek oda, kik voltak, akik használták ezeket a tárgyakat.

Megtudhattuk ki a régész és mit csinál a restaurátor. Örömmel tapasztaltuk, hogy gyerekeinknek rengeteg kérdésük volt.

A lószerszámok, a harci öltözék, az ékszerek, a régi pénzek nagyon  érdekesek voltak.

A sírban fekvő csontvázról mindent tudni akartak.

Dunaújváros makettjén nem könnyű eligazodni.

A tárlatvezetés után római kori ötvösökké válhattunk, és „bronzérmet” készítettünk.

Végül elmondhatjuk, hogy 2 az 1-ben kiállítást láthattunk. Ebben az időben volt a tűzoltók kiállítása is, így azt is nagy figyelemmel néztük meg.

Végül pihentető szaladgálás a szökőkút körül.

Czeilingerné Sárközi Mónika