2016. szeptember. 27.-én Székesfehérváron jártunk.  Az indulás előtt már nagyon izgatottak voltak a Sünis gyerekek. Nagy örömmel mesélték reggel a csoportba érkezéskor, hogy kinek milyen finomságokat csomagoltak a szüleik, miket rejtenek a kis hátizsákok. A játék sem volt igazán érdekes most, nagy örömmel töltötte el Őket az a felismerés, hogy ezen a napon nem fognak aludni. A reggeli sem volt fontos számukra, csak az, hogy induljunk már! Lassan elfogyott a reggeli, elérkezett az indulás ideje. Indultunk a mosdóba, majd öltözni és irány Székesfehérvár.  8.30-perckor felszálltunk a buszra, még egy utolsó számlálás, hogy nehogy itthon maradjon valaki és már indulhattunk is. A buszon vidáman beszélgettek, nézelődtek a gyerekek. A fiúk nagy öröm kiáltással jelezték, ha szembejövő kamiont vagy a földeken dolgozó traktort látnak éppen. Sokszor elhangzott a kérdés:” Mikor érünk oda?”. Oda, de hova is?

Első úti célunk a Bory-vár volt. 10 óra körül megérkeztünk. A gyerekek nagy ámulattal nézték a nagy épületet. A helyiek már vártak minket, örömmel üdvözölték a kis csapatot. Alkalmazottjuk elmesélte nekünk, hogy a várat Bory Jenő építész és szobrász építette családja számára. A várban ma is laknak a család tagjai. Érdeklődve figyeltek idegenvezetőnkre. Volt, akiben felmerült a kérdés: „Akkor itt sárkányok is laknak?”  A kis felvilágosítás után birtokba vettük a várat. Felmentünk a lépcsőkön, közben megnéztük a kertben lévő gyönyörű rózsákat is. Körbesétáltuk a várudvart, megcsodáltuk a szép szobrokat. A séta közben megéhezetek gyermekeink, leültünk a padokra és belekóstoltunk elemózsiáinkba. Ettek, ittak, közben nézelődtek a gyerekek. Majd Cili néni vezetésével elindultunk fel az úgynevezett „Zászlós toronyba”. A csigalépcsők okoztak némi aggodalmat néhány gyermek számára, de amikor kézen fogva segítettük fel a gyerekeket nyugalom és biztonságérzet csillogott a szemükben. Felérve végig kémleltük a tájat. Ámulattal figyelték milyen magasan vagyunk és milyen messzire el látunk. A nézelődés után elindultunk lefelé, ami ismét kihívás volt némelyikük számára. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy nagyon óvatosan és nem lökdösődve lépkedjenek lefelé. A toronyból leérve, fellélegezve, vidáman szaladgáltak még egyet az udvarban. Elköszöntünk vendéglátóinktól és ismét buszra szálltunk.  A gyerekek számára igazán kiváló program következett.

A második pedig a Kalandorland Játszóház volt. Leszálltunk a buszról és szépen felsorakoztunk, majd elindultunk a cél felé. Belépve a hely láttán a gyerekek nagy üdvrivalgásba kezdtek.  Vendéglátónk, Kata néni már várt minket. Elmondta a gyerekeknek, hogy mit lehet és mit nem. Levették a cipőiket és már rohantak is felfedezni a játékokat. Itt aztán mindent lehetett. Kúsztak, másztak, csúsztak, ugráltak. Kis idővel később Kata néni kis zenés „fogalakozást” készített velük. Felszabadultan táncoltak a zenére. Kicsit már láttuk, hogy fáradnak, de ezt csak mi gondoltuk így. A foglalkozás után megújult erővel folytatták a futkározást egyik játéktól a másikig. Délben Kata néni felszolgált nekünk egy kis Hot-dogot és szörpöt. Ízlett nekik a nem mindennapi ebéd. Ebéd után már kicsit lelassulva, de folytatódott a játék.  Lassan elérkezett az indulás ideje. Felöltöztünk és elindultunk az autóbuszhoz, de mielőtt felszálltunk volna mindenki megkapta az aznapi hideg ebédjét is. Falatoztunk még egyet a padokon ülve, és lassan indultuk haza.

A buszon beszélgettek még, de a reggeli zsivaj már kicsit halkabb lett, elfáradtak. Mindenki jól érezte magát, új élményekkel tértünk haza.

Czeilingerné Sárközi Mónika

óvodapedagógus