Szivárvány Óvoda hírei – FOLYTATÓDIK AZ ERASMUS +……
1.JOB SHADOWING típusú MOBILITÁS KÉZDIVÁSÁRHELY 2016
Régi álmom teljesült, mert a tavalyi évben kétszer is utazhattam Erdélybe, az Erasmus + pályázat keretében. Alig egy év alatt harmadszor is lehetőségem van ebbe csodálatos országba ellátogatni.
Még az első pályázat megvalósítás elején eldöntöttük a kolléganőimmel hogy ezt a pályázatot folytatni kell a következő évben is és megméretetjük magunkat. Örültünk, amikor megtudtuk, hogy sikeres elbírálásban részesültünk.
Azonnal levelet írtunk a partnereinknek, melyben tájékoztattuk őket a további teendőkről. Rövid időn belül jött a válasz, hogy szeretettel várnak bennünket.
Mivel az idő gyorsan szalad, elkezdtük az utazással kapcsolatos feladatokat intézni. A szervezési feladatokat, szerződéskötéseket én koordináltam, végeztem. Autót béreltünk, biztosítást kötöttünk, PPt anyagokat rendeztük, szállodai helyet foglaltunk, stb…. A pályázatban vállalt célokat, feladatokat átbeszéltük, szétosztottuk magunk között. Az utazás előtti napokban még összeültünk pontosítani a teendőket.
Közben folyt az óvodai élet csúcsidőszaka, az év vége…..
Természetesen a kolléganőkkel sok-sok megbeszélést, egyeztetést tartottunk, email levelekről és a telefonokról nem is beszélve.
Nagy izgalommal készülök erre az útra. Tudom, hogy a fogadó intézmény is hasonlóan érez, mert a kapcsolattartóval nagyon sok levelet váltottam, egyeztettem a projekttel kapcsolatos tudnivalókról, tennivalókról.
A tavalyi pályázat megírásakor kerestem meg őket, melyre azonnal reagáltak, támogatásukról biztosítottak is, csak a levél elkallódott. Mire újból válaszoltak, mi a pályázatot határidőre leadtuk.
A kézdivásárhelyi óvoda óvodapedagógusai hasonló elveket vallanak, mint mi. Projektjük megjelent könyvben is, amit sokat forgatunk. Ez úton is szívből gratulálunk nekik, és további sikereket kívánunk.
A második pályázat megírásakor ismét megkerestem Őket, készségesek és nyitottak voltak a kapcsolatra, és nagyon örültek, hogy nem feledkeztem meg róluk. Gördülékenyen tudtunk együtt dolgozni a pályázat megírása alkalmával.
Most eljött az idő, hogy amit papírra fektettünk azt meg is valósítsuk. Találkozunk, amit már egy éve is szerettünk volna.
Indulunk, hogy véleményt cseréljünk, szakmai tapasztalatokat szerezzünk barátainktól.
Az országba érve megragadott a gyönyörű táj a természet szépsége. A hegyek, kis patakok, apró falvak, kisebb nagyobb házak. Természetesen a székely kapu nem hiányzott sehonnan sem. A téli tüzelő szépen összerakva sorakozott a tárolókba, vagy az épületek mellett. Az utcán árulták a frissen sült házi kenyeret, kürtös kalácsot, sajtok, túrók sokaságát. A helyi specialitásokat meg is kóstoltuk. Az emeletes városi házak mellett sorba legeltek a szarvasmarhák, kecskék, juhok. Reggel kihajtották a dombra, vagy a hegyre, a legelőre őket a pásztor emberek, és este haza terelték az állatokat. Kolompszótól hangzott a környék. A gazdák a kapuba várták a jószágokat, mindegyik tudta melyik házba kell bemenni. Gyermekkoromra emlékeztettek ezek a dolgok, nagyon felemelő érzés volt.
Egy-egy településen megpihenve azt tapasztaltuk, hogy az emberek segítőkészek, nyitottak barátságosak. Azonnal beszédbe elegyedtek velünk, érdeklődtek, honnan jöttünk, hova megyünk…
Az utunk során láttuk, hogy mindenhol hatalmas építkezések folynak, csatornázások, szállodák, házak, utak épülnek.
Megérkeztünk Kézdivásárhelyre, egy nyugodt, csendes kisvárosba. A Kárpát-medence legkeletibb magyar többségű városába.
Vendéglátóinkkal megbeszéltük, hogy az óvodában találkozunk. Leparkoltunk a kocsinkkal és mosolygó arcok fogadtak, már a parkolóba. Leírhatatlan volt az érzés…. Hatalmas szeretettel, tisztelettel és természetesen izgalommal fogadtak bennünket. Amit szerettünk volna most megvalósult!
Az intézmény 4 csoportos, fenntartója a román állam, az oktatás magyar nyelven folyik, de minden dolgozó románul is beszél.
Az óvodába lépve nagyon kellemes barátságos, otthonos termek fogadtak bennünket. Látszik a szorgos óvónénik keze munkája. A csoport játékai a mi óvodánkéhoz hasonló, csoportosított. Több fejlesztő játékot is láttunk. A természetes izgalom pillanatok alatt a múlté volt. Úgy beszélgettünk, mint akik ezer éve ismertük volna egymást. Az ismerkedés, bemutatkozás gyorsan megtörtént. Majd kezdődött az értekezlet. Beszéltünk az Erasmus + pályázatról. Elmondtuk tapasztalatainkat, az előző pályázattal kapcsolatban is. A hivatalos szakmai megbeszélésen az én feladatom Magyarország oktatási rendszerének, Perkáta és a Perkátai ÁMK Szivárvány Óvoda és az óvodában folyó szakmai munka bemutatása volt, melyet PowerPointos vetítéssel és videofilm bemutatásával valósítottam meg. A látogatás során betekintést nyertünk az óvoda mindennapi életébe.
Majd Zita óvó néni ismertette Románia oktatási rendszerét. A fogadó óvoda is bemutatta intézményét, melyet szakmai véleménycsere követett. Kiemelve az óvodás gyermekek oktatását, nevelését. Azonnal összehasonlítottuk a mi rendszerünkkel. Romániába nem kötelező az óvoda, de ennek ellenére minden kisgyerek jár. Amikor a 6. életévüket betöltik megkezdik a kis iskolát, az úgynevezett nulladik osztályt. Az intézmény reggel 5.30 órától 18.00 óráig tart nyitva. Minden csoportba 2 óvodapedagógus dolgozik. A vezető óvónő csoportos feladatokat is betölt.
A gyerekek háromszori étkezésben részesülnek, amit a szülők finanszíroznak. Az ételek változatosak, minden nap uzsonnára idény gyümölcsöt kapnak a gyerekek. Az óvoda saját főzőkonyhával rendelkezik 1 szakácsnővel. A dajka nénik rendszeresen besegítenek a főzési teendőkbe.
Az óvoda nagy hangsúlyt fektet az egészséges életmódra, az egészséges táplálkozásra. Saját főzőkonyhával rendelkeznek, és ha az időjárás engedi, az udvaron étkeznek és nagyon sokat a szabad levegőn tartózkodnak.
A magyar oktatási rendszertől szembetűnő óriási különbség a romániai oktatási rendszerben hogy a központi ellenőrzésnek kiemelt szerepe van.
A pedagógusokat sokat vizsgáztatják, a diploma megszerzése után is. Központilag nevezik ki őket a munkahelyekre. A Vackor óvodában is izgult egy óvónéni, hogy még egy évet dolgozhat-e az intézménybe, vagy máshol fog dolgozni. A Tanügyminisztérium által meghirdetett címzetes állást betöltheti-e? A látogatás végére megtudtuk, hogy sikerült még egy évre az intézménybe maradnia. Kemény pontrendszerrel működik az állás betöltésének a lehetősége. A vizsgán kód rendszerrel 2 felügyelő pontoz egymástól függetlenül. A gyakorlati vizsgát idegen óvodában idegen gyereke között kell lefolytatni, 20 perc idő alatt. Hasonló elemeket találtam, mint a mi minősítési rendszerünkben. Mi mégis még mindig idegenkedünk a minősítéstől és a felügyeleti ellenőrzéstől.
A környezetvédelem is központi kérdés számukra. A folyosókon szelektív kuka található. Nagyon sok sétát kirándulást tesznek a gyönyörű természetben.
Több pályázatra beneveztek, melyeket sikerült is megnyerniük. Többek között az egyik pályázatban a gyermekeknek az óvodát kellett bemutatni. Egy kislány nekünk is elmesélte, bemutatta gyerekszemmel a Vackor Óvodát. Mese palota formájába volt illusztrálva, ami nagyon szemléletes volt. Az 5 éves gyermek gyönyörűen artikulálva hangosan mesélte el milyen is az Ő óvodája.
Közben megmutatták milyen szaklapokba (Óvónők lapja, Magyar Közoktatás) publikálnak cikkeket, kutatásokat, kísérleteket az óvodapedagógusok.
Öröm volt számunkra, mikor ismerős nevekre bukkantunk. Vendéglátóink neve mellett a marosvásárhelyi kolléganők írásait fedeztük fel: Győrffi Éva, Kertész Katalin, Lazsádi Csilla, stb…
A Vackor óvoda óvodapedagógusai érdeklődve figyelték a mi PPt bemutatóinkat. Közben természetesen megbeszéltük az azonosságokat, különbözőség csak annyi volt, hogy más a környezet, mások a feltételek, a lényes dolgok, az elvek, célok megegyeznek. Magyarországon is és Romániában is az óvodás gyermekeket oktatjuk-neveljük a lehető legjobban.
Beszéltünk a projektekről, megvalósításukról. Igényként, és szükségletként merült fel a további együttmunkálkodás lehetősége. Eldöntöttük, hogy közös projektekben fogunk a közeljövőbe együtt dolgozni.
Mivel a kézdivásárhelyi óvónénik még nem vettek rész ilyen jellegű munkába, ezért meséltünk a marosvásárhelyi óvodával való közös projektünkről, és az érsekújvári óvodában látottakról, hallottakról. A szlovák óvodavezető eTwinning nagykövet, sok hasznos dologgal ismertetett meg bennünket, azt mi tovább adtuk, beépítjük munkánkba. Kolléganőim 2016. július-augusztusában vettek rész ez irányú továbbképzésen, az ott tanultakról is tájékoztattuk a vendéglátóinkat. Nagyon nyitottak és érdeklődők voltak, várják a közös munkát. Ennek megvalósításában aktív szerepet vállaltam.
2016/2017-es tanévben nagy terveink vannak ezen a téren.
A Kézdivásárhelyi Vackor Óvodában látottakat, tapasztaltakat megbeszéltük, összegeztük, értékeltük a befogadó intézmény dolgozóival és mi magunk is. Ez valóban egy egymástól való tanulás volt. A látogatásunkat eredményesnek, sikeresnek tartom, a látottakat, tapasztaltakat továbbadva építettük be mindennapi életünkbe.
Haza érkezve nevelőtestületi értekezleten számoltunk be a látottakról, hallottakról, tapasztaltakról.
A szabadidőnkben megismerkedtünk többek között Kézdivásárhely nevezetességeivel, történelmével, látogatást tettünk a Báró Wesselényi Miklós Városi Könyvtárba, Kézdivásárhelyi Tanítóképző Főiskolára. Az Incze László Céhtörténeti Múzeumban a népi kismesterségek világába nyertünk bepillantást. Megcsodálhattuk a Torjai büdösbarlangot- Európa legnagyobb mofettáját is.
Gyönyörködtünk a Szebeni Havasokban, átutaztunk a Transzfogarasi úton, felmentünk telekabinnal Brassó-Poianara. Ellátogattunk a Peles Kastélyba Sinaiaban – mely a román király rezidenciája.
Bejártuk a Keleti-Kárpátokat, mely egy életre szóló élmény volt számomra.
Köszönöm a lehetőséget, hogy részese lehetek ennek a színes, nagyon sokoldalú programnak.
Köszönöm BIMBÓ ZITÁNAK, aki nélkül ez a projekt nem jött volna létre, a partner intézmény valamennyi dolgozójának, kedvességét, segítőkészségét, őszinteségét a sok-sok ismeretet, mindent, ami által gazdagodtunk, amit kaptunk tőlük.
Perkáta, 2016.08.29.
Kovács Tiborné
projektvezető
A szakmai útról néhány fénykép:
